Debrecenben mindig sokan összegyűlünk a Nyitott Akadémia előadásaira, most is tömve volt a Lovarda.
Én az emeleten ácsorogva, a korláton jegyzeteltem, sírtam, nevettem… Időnként összenéztem Lilivel, felismeréseink voltak.
A végén úgy éreztem, hogy nem mehetek el a nélkül, hogy nem megyek hozzá be a színfalak mögé.
Szembe mentünk a tömeggel, és a végén összetalálkoztam egy mási orvos társammal… Ő is így érezte.
Emőke ott beszélgetett és láttunkra frissen felpattant, üdvözölt. Fogalma sem volt, hogy kik vagyunk, de bírta az imádatunkat.
És közben elmesélt egy sztorit.
„Debrecenben töltöttem 10 évet. Akkoriban az orvosi egyetemről ki volt tiltva a pszichológia. Azzal, hogy az nem tudomány. Nem kaptam óralehetőséget.
Molnár prof volt akkor az Ideggyógyászat és a pszichiátria vezetője, komoly láncdohányos. Akkor még én is dohányoztam és rájöttem, hogy a prof imádja a verseket, én is.
Nos a füstfelhőben, az orvosiban Villon verseket szavaltunk egymásnak. A prof kifejtette, hogy a magyarok nem jól ejtik Villont, mert nem jével kell, hanem ellel kel mondani…
Majd elhangzott a mondat: „Tudja mit? Adok magának 10 órát!!!!”
Így indult a pszichológia oktatása az orvosi egyetemen. Ma meg már Magatartástudományi intézet van…”
Prof, Dr. Bagdy Emőke jövőre lesz 75 éves. Hallgatom, amíg előad. Minden szava arany. Jobb, szerethetőbb embernek érzem magam, mikor ő beszél.
1984-85-ös évben elsős hallgatóként voltam az Empátia csoportjában… 30 éve…
Valahogy éreztem, hogy kell ez. Holott azt sem tudtam mit jelent a szó.
Amikor kifele jöttünk Emőkétől, a színfalak mögül, kibukott a számon egy gondolat:
Talán az empátia órákon ivódott belém a vágy, hogy lehet másként is orvosnak lenni. Talán ezért nem bírtam a hagyományos rendszerben dolgozni. Nekem a lélek, a kapcsolat, az együttműködés mindig fontosabb volt. Ő indított el ezen az úton, hála neki, hogy nem adta fel, és harcolt, verselt értünk.
És ha nehezen is, de megtaláltam azt ahol erre van szükség. Természetgyógyász lettem, az Életfa Program a munkahelyem, ahol pont ez kell.
A zen buddhisták szokták mondani: ha megérik a tanítvány, megjelenik a mester…
