Nemrég beszélgettem egy kedves törzsvásárlómmal, aki hamarosan 60 éves lesz. Beszélgetés közben egyszer csak azt mondta nekem, hogy ő arra nagyon büszke, hogy ennyi idősen egyáltalán nem szed gyógyszert.
És ezen utána sokat gondolkodtam.
Mert lassan ott tartunk, hogy 50-60 éves kor felett az számít különlegesnek, ha valaki nem szed semmit. Mintha teljesen természetes lenne, hogy ahogy telnek az évek, először bekerül egy gyógyszer a fiókba, aztán még egy, aztán még kettő, és egyszer csak ott van előttünk egy egész marék.
Pedig szerintem nem kellene természetesnek vennünk, hogy az öregedés ezt jelenti.
Nekem nemrég volt egy nagyon érdekes élményem egy kivizsgáláson.
Terheléses EKG-ra mentem. Felültem a biciklire, előttem a gépek, elektródák, minden, amit ilyenkor elképzelsz. Az elején természetesen felvették az adataimat, majd megkérdezték:
– Milyen gyógyszereket szed?
Mondtam, hogy semmilyet.
Elkezdtem tekerni.
Eltelt körülbelül öt perc, amikor ismét megkérdezték:
– És milyen gyógyszereket szed?
Mondtam újra, hogy semmilyet.
Tekertem tovább, végigcsináltam a vizsgálatot, jó energiával bírtam a terhelést, ischaemiás tünetem nem jelentkezett. Az egyetlen „problémám” az volt, hogy rendesen megizzadtam. De hát ha az ember biciklizik, ez talán még belefér. 😊
Aztán amikor már szálltam le a gépről, ugyanaz a hölgy harmadszor is megkérdezte:
– És milyen gyógyszereket szed?
Ekkor már nevetve mondtam neki:
– Harmadjára mondom, hogy semmilyet!
És láttam rajta, hogy tényleg meglepődött.
Nekem pedig akkor esett le igazán, milyen furcsa világban élünk. Egy bizonyos életkor felett már azon lepődünk meg, ha valaki nem szed rendszeresen gyógyszert.
Én viszont nem szeretném elfogadni, hogy az öregedés szükségszerűen egyet jelent azzal, hogy évről évre újabb dobozok kerülnek a gyógyszeres szekrénybe.
Éppen ezért hiszek annyira a megelőzésben.
Abban, hogy nem 65 évesen kell először elgondolkodni azon, mit tehetnénk a szervezetünkért. A testünket évtizedeken keresztül építjük. Amit eszünk, ahogy mozgunk, ahogy alszunk, ahogy kezeljük a stresszt, és az is, hogyan pótoljuk azt, amiből nem jut elegendő a szervezetünknek, mind része ennek.
Én abban hiszek, hogy megfelelő táplálkozással, mozgással, életmóddal és jól megválasztott étrend-kiegészítőkkel rengeteget tehetünk azért, hogy bizonyos betegségeket megelőzzünk, későbbre toljunk, és ezzel együtt minél tovább elkerüljük a rendszeres gyógyszerszedést.
És van egy pont, amire különösen érdemes odafigyelni.
Ha valaki már négy-öt-hat vagy akár nyolc különböző gyógyszert szed, én azt mondom: négynél több gyógyszer egyidejű szedése esetén a káros hatások már meghaladják a hasznosakat a személyes tapasztalatom szerint.
Sajnos a saját családomban is láttam, milyen gyorsan meg tud változni minden.
Édesanyám, amikor bekerült az idősotthonba, még nem szedett gyógyszert. Korábban nagyon sokat foglalkoztunk a táplálkozásával, rendszeresen kapott étrend-kiegészítőket, vitaminokat, és figyeltünk arra, hogy a szervezetét hosszú távon is támogassuk.
Az otthonban ezt már nem sikerült ugyanígy folytatni.
Hiába vittem be neki mindazt, amit korábban rendszeresen fogyasztott, előfordult, hogy három hónap alatt sem fogyott el egy üveg. Én hetente egyszer-kétszer bementem, de az természetesen nem tudta pótolni a mindennapos odafigyelést. A táplálkozása sem volt már ugyanolyan.
Öt év alatt eljutottunk odáig, hogy már nyolc gyógyszert szedett.
Nekem ezt nagyon nehéz volt végignézni, ugyanakkor elképesztően erős tapasztalatot adott arról, mennyire számít az, hogy hosszú távon hogyan bánunk a szervezetünkkel.
Az egészségedért előbb-utóbb fizetni fogsz.
A kérdés csak az, hogy mikor és mire.
Nemrég a férjem jött haza a gyógyszertárból, és teljesen ledöbbenve mesélte, hogy az előtte vásárló 40 000 forintot hagyott ott.
Én csak annyit mondtam neki: ez még nem is feltétlenül olyan sok.
Idősebb korban ennél jóval magasabb összegek is elmehetnek havonta gyógyszerekre. És ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: mi lenne, ha ennek a pénznek legalább egy részét már tíz-húsz évvel korábban elkezdenénk saját magunkba fektetni?
Én ezért nem egyszerű kiadásként tekintek az étrend-kiegészítőkre.
Nem azt érzem, hogy „már megint vettem egy üveg valamit”, hanem azt, hogy ezt most magamra költöttem. Arra a testre, amiben remélhetőleg még nagyon sokáig szeretnék élni.
És hogy mivel érdemes támogatni a szervezetünket?
Erre szerintem nincs egyetlen, mindenkire érvényes válasz.
Másra lehet szüksége annak, aki 35 éves, egész nap rohan, dolgozik, sportol és kevés ideje jut a regenerációra, és másra annak, aki 65-70 évesen már elsősorban az emésztésére, a keringésére, az ízületeire vagy az általános vitalitására szeretne jobban odafigyelni.
Éppen ezért én mindig abból indulok ki, hogy hol tart most az adott ember, és mire van szüksége a szervezetének.
Van, akinél a megfelelő vitamin- és ásványianyag-pótlás kerül előtérbe. Másnál az emésztés támogatása, az immunrendszer, a keringés, az ízületek vagy éppen az energiaszint az, amire jobban oda kell figyelni.
És persze az életkor sem mindegy. Ahogy változik a szervezetünk, úgy változhat az is, hogy mire érdemes nagyobb hangsúlyt helyeznünk.
Én ezért nem hiszek abban, hogy mindenkinek ugyanazt az öt étrend-kiegészítőt kellene hazavinnie.
Abban viszont igen, hogy érdemes tudatosan végiggondolni: mit szeretnék most megőrizni abból az egészségből, ami még megvan?
Mert hajlamosak vagyunk csak akkor foglalkozni egy-egy területtel, amikor már jelez a szervezetünk. Az immunrendszerünkkel akkor, amikor már körülöttünk mindenki beteg. Az ízületeinkkel akkor, amikor már fáj. Az emésztésünkkel akkor, amikor már rendszeresen problémát okoz.
Én sokkal jobban szeretek előre gondolkodni.
Mert tulajdonképpen erről szól ez az egész.
Nem akkor kapkodni, amikor már baj van.
Hanem tenni magunkért akkor, amikor még jól vagyunk.
Ez a longevity lényege is számomra.
Nem az, hogy mindenáron 100 évig éljünk. Engem önmagában a szám nem érdekel.
Az érdekel, hogy ha megérem a 70-et, 80-at vagy akár a 90-et, akkor hogyan fogok élni?
Fel tudok-e kelni reggel egyedül? El tudok-e menni sétálni? Tudok-e utazni? Tudok-e táncolni? Elmegyek-e az unokáimmal programokra? Lesz-e kedvem felöltözni, kimozdulni, találkozni másokkal?
Mert lehet sokáig élni úgy is, hogy az ember életének utolsó tíz-húsz éve már szinte csak a betegségeiről szól.
És lehet úgy is készülni az idősebb korra, hogy megpróbálunk minél több egészséges, aktív évet adni magunknak.
Én az utóbbit választom.
Nem várok az étrend-kiegészítőktől egyik napról a másikra csodát. Ez nem így működik. A természetes szemlélet hosszú távra épít. Pont ez az egyik legfontosabb gondolat az Életfa Programban is.
És talán ezért érdemes most feltenned magadnak egy kérdést:
Te jelenleg mennyit fektetsz abba az emberbe, aki 10, 20 vagy 30 év múlva leszel?
Ha szeretnéd tudni, hogy a te életkorodhoz, életmódodhoz és jelenlegi állapotodhoz milyen támogatásra lehet szüksége a szervezetednek, írj nekem. Megnézzük, nálad mire érdemes most a legjobban odafigyelni, és honnan érdemes elindulni.
Mert megöregedni természetes.
De az, hogy milyen állapotban öregszünk meg, egyáltalán nem mindegy.
30+ év tapasztalatával várom a kérdésedet. 💚
📞 +36 70 457 2728
📧 drhem@drhem.hu
🌐 drhem.hu
A cikk a szerző személyes véleményét, saját tapasztalatait és megfigyeléseit tükrözi.
Mit gondolsz?