PÁRKAPCSOLAT II.
Egy fontos sztori az életemből:
2000-ben kezdtem NLP-t tanulni. Minden hétfőn este 6-10-ig volt az összejövetel. Közben szünetek.
Akkor voltam 10 éves házas. Amikor az anyósomnak mondtam, hogy elértük a 10 házassági évfordulót, összecsapta a kezét: „Úristen! Már 10 éve ölitek egymást???”
Rosszul esett nagyon. Én azt éreztem, hogy iszonyú nehezen lavírozok ezzel a házassággal. Már az elején se adtak volna érte egy csipás macskát és mégis él.
NLP-n a szünetekben beszélgettünk, persze miről, hát a bajainkról. A párkapcsolati gondjainkról. Mindenkinek volt. Én akkor is rettenetesen szidtam az uram valamiért. Csendben odaáll mellém a mester és a következő beszélgetés zajlott le:
– Hát hogy választhattál ilyen hülyét magad mellé??? Egy ilyen érzéketlen tuskót? – kérdi a mester
– Amikor összekerültünk nem volt ilyen! Hordott a tenyerén, kedves volt, kereste a kedvemet!
– Akkor mit csináltál, hogy ilyen lett??? – ezzel a kérdéssel hagyott magamra.
Teljesen le voltam forrázva. Akkora sokk ért, hogy emlékszem, hogy hogyan álltam, melyik ház falát láttam.
Mégis ott akkor kaptam kezembe a megoldást: Ha én csináltam, akkor én is tudom rendbe tenni.
Azóta eltelt még 17 év. Nem mondhatnám, hogy nyugalomban. Zajlott az élet, jöttek, jönnek a problémák. És még lesznek is.
De tudom, hogy a kulcs én vagyok.
Ma vagyunk 27 éves házasok. Köszönöm, hogy kitartottál mellettem!
2017.01.27.
Mit gondolsz?